Mai hercegnők

Azt mondják, hogy nekünk milyen könnyű, mert itt vagyunk egymásnak, nem vagyunk egyedül. Amikor szingli voltam azt kaptam meg, hogy milyen jó nekem, hogy szingli vagyok, mert nem kell alkalmazkodnom, oda megyek ahova akarok, azt csinálok, amit akarok és akkor amikor akarom. Igen, a szinglisignek is megvannak az előnyei. Azonban pont azt a részt nem… Tovább »

Sosem voltam egy konyhatündér és karantén ide vagy oda, nem is leszek az. Nem ettől fogok megszeretni főzni. De enni kell…mert még a végén lefogyunk. Kezdjük valami egyszerűvel. Diós tészta. Vettem darált diót (ez még volt a boltban, meg is lepődtem), mert nagyon szeretem. Kis mennyiségben tudok enni belőle anélkül, hogy szétpattogna a kezem tőle…. Tovább »

Gereincsérvem révén nekem a gyógytorna volt az egyetlen mozgásforma, amit csinálhattam, csinálhatok. A heti kettő, de legalább egy az életem részévé vált. A kezdeti ellenállás után már vártam, hogy mehessek. Jó volt kimozdulni, jó volt, hogy volt legalább valami mozgás az életemben. Az oktatók nagyon kedvesek, már tudták minden nyűgömet, azonnal látták rajtam, ha jobban… Tovább »

Nekem 4 év után sem telik el úgy napom, hogy ne gondoljak mostohapapámra, aki 22 évig papám helyett papám volt. Mind a mai napig álmodok vele. De mit jelent elveszíteni valakit vagy valamit? Sokféle veszteség létezik, de a folyamat mindig ugyanaz. A gyász, veszteség szakaszait nem lehet felcserélni vagy sűrgetni.  Van egy gyász, amit nem… Tovább »

Az írás olyan, mint egy terápia. Bennünk vannak az érzések, gondolatok. Az utóbbiakat könnyebb megfogalmazni, míg az előbbivel már sokan bajban vagyunk. Abban is hiszek, hogy nem mindig kell írni. Ha nincs miről, nem kell erőltetni. Az ember szerintem érzi is egy íráson, amikor erőből akarja az író.  Karácsony közeledtével bennem kavarognak az érzések, gondolatok. Nekem… Tovább »

A CikkCakk Óvodában mindig történik valami. Ez ma sem volt másként. Eljött a délután, mindenki a különleges vendéget várta. Gyertek, üljetek körém gyerekek – szólt a százéves bölcs – elmesélek Nektek egy történetet egy kislányról, aki eljutott az Óperecián túlon fekvő Mosolyföldre. Az ötéves Zsófi volt a leggyorsabb. Pikkpakk elpakolt a játékkonyhában, ahol éppen palacsintát… Tovább »

Agyalok, hogy miért nem beszélsz velem. Agyalok, hogy miért kerülsz engem. Agyalok, hogy mit rontottam el. Agyalok, hogy talán sok voltam. Agyalok, hogy vajon örökre szól az eltávolodás vagy csak átmeneti.  Próbállak megérteni. Átérezni, hogy min mész most keresztül. Igen, van, amit nem tudhatok, mert nem éltem át olyat, amit Te. Önző vagyok, mert kellesz nekem. Hiányzol…. Tovább »

Picur békésen várta a reggelijét, amikor egyik pillanatról a másikra elsuhant valami nem messze a kéménynél. Az járt a fejébe, hogy mik lehetnek azok. Még sosem látott ilyet azelőtt. A hátuk fekete volt, mint az éj, a begyüknél azonban a szöges ellentét, fehér volt, mint a hó. Pont olyan, mint amiben pár hónappal ezelőtt ugrándozott…. Tovább »

Sokszor megkapom, hogy ilyen fiatalon hogy lehet az, hogy így fáj az én derekam. Bezzeg neki még háztartást is kellett vezetnie a 3/4/5 vagy még több gyerek mellett, azontúl persze, hogy kint volt a földeken, szedte a krumplit egèsz állò nap. Én csak az irodában ülök egész nap, még főzni sem főzök, gyerekem sincs, akit… Tovább »

Csípős őszi idő volt, kellett már a sapka, sál. Szerettem a Városligetben sétálni. Emlékszem, hogy Anyukám előttünk ment, a Húgom kezét fogta, az enyémet pedig Apukám, hogy ne szaladjunk ki az autó elé a zebrán. Igazából meg sem fordult a fejemben. Mindig balra-jobbra-balra kellett néznem, hogy jön-e autó. Én adtam jelzést, ha mehettünk. Megtanultam, hogy… Tovább »