“A sapkát lehet pótolni, de Téged nem!”
Csípős őszi idő volt, kellett már a sapka, sál. Szerettem a Városligetben sétálni. Emlékszem, hogy Anyukám előttünk ment, a Húgom kezét fogta, az enyémet pedig Apukám, hogy ne szaladjunk ki az autó elé a zebrán. Igazából meg sem fordult a fejemben. Mindig balra-jobbra-balra kellett néznem, hogy jön-e autó. Én adtam jelzést, ha mehettünk. Megtanultam, hogy… Tovább »
